Azonnali, 50%-os béremelésre van szükség az egészségügyben. A magyar egészségügy válságos állapotban van. Megmentéséhez többek között radikális béremelésre van szükség. Tűrhetetlen, hogy Szlovákiában egy ápoló kétszer annyit keres, mint Magyarországon.

A kormány nem veszi komolyan a problémát. Áprilisban a nevetséges bruttó 10%, vagyis 13 ezer forintos béremelést ajánlottak fel az ápolóknak, miközben szlovákiai kollégáik körülbelül 130 ezer forinttal keresnek többet. A szakmai érdekképviselet 20-30 ezer forintos emelést szeretne kiimádkozni a Fideszből, de a valós különbségekhez képest ez is elenyésző összeg.

Az egészségügy lerohadása nem véletlen hiba, ez a Fidesz politikájának szerves része. Orbán tudatosan kettészakítja a társadalmat. A kiváltságos és jómódú, illetve a kiszolgáltatott és lefelé süllyedő rétegek között nincsen átjárás. A NER-ben nincs szükség jól működő közszolgáltatásokra: a jómódúak megengedhetik maguknak, hogy magánklinikákra járjanak, az alul lévő többség számára pedig a kormány nem kíván jól működő egészségügyet finanszírozni.

A közfelháborodástól megijedve nemrég 167 milliárd plusz forrást igértek az egészségügynek. Ez az összeg elsőre soknak hangzik, de mindjárt más fényben tűnik fel, ha azzal hasonlítjuk össze, hogy eközben a botrányos MNB-alapítványoknak 260 milliárd forint jutott. A Fidesznek egyszerűen nem fontos az egészségügy. Ráadásul ennek a beigért összegnek a jövő évi költségvetésben valójában nem is látszik a fedezete. 

Mi patriótaként és köztársaságiként hiszünk abban, hogy Magyarország közösség, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenkinek jár a színvonalas egészségügy, anyagi helyzetétől függetlenül. A köztársaság nem csak egy szép eszme, hanem olyan gyakorlati dolgokat is jelent, mint működő, jól felszerelt, tiszta kórházakat.

Barátaim,

köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy itt lehetek, és köszönöm Tyetyák Zoli barátomnak, hogy megszervezte ezt az összejövetelt.

Fontos, hogy összejöttünk, hogy úgy döntöttünk, kijövünk ebben a hűvös időben is. Azért, hogy megmutassuk, hogy hiszünk valamiben. Választhattuk volna azt is, hogy otthon maradunk, tévézünk vagy netezünk, de nem ezt tettük.

Számunkra fontos, hogy március 15-én megmutassuk, hogy mi köztársaságiak vagyunk.

Vannak, akik azt mondják, hogy egy nemzeti ünnepen nem szabad politizálni.

Szerintük még akkor sem szabad politizálni, ha ez a nemzeti ünnep nem más, mint egy politikai fordulat, egy forradalom ünnepe.

Azt mondják, hajtsunk csak tiszteletettel fejet a hősök előtt, de egyébként ne beszéljünk aktuális problémákról.

Illetlenség a bajokról beszélni ilyenkor, a pedagógusok se ezen a napon tüntessenek Budapesten. Aki tüntet, az nem adja meg a méltóságot az ünnepnek, nem adja meg a tiszteletet a hősöknek. 

Ha 48 hősei visszatérnének, nem hiszem, hogy ezzel egyetértenének.

Nem azért vállalták a kockázatot, és nem azért áldozták fel annyian az életüket, hogy azokat az értékeket, amikben hittek, csendben múzeumba tegyük.

Egy forradalom ünnepén nem kell úgy viselkedni, mint egy múzeumban, szépen csöndben, illedelmesen, unottan.

Aki így viselkedik, azt pont a forradalom szellemét tagadja.

Akik múzemba szeretnék zárni a forradalmat,  arról szeretnek beszélni, hogy 48-ban a külföldi uralom ellen küzdöttek az emberek. Szerintük Magyarország most független, 48 céljai teljesültek, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen szépen haza.

48-ban azonban évszázados kiváltságok és igazságtalanságok eltörléséért is küzdöttek az emberek. Olyan kiváltságok eltörléséért, amelyet magyar ember élvezett magyar emberrel szemben. A hétköznapi emberek ezért támogatták a forradalmat.

A mai új kiváltságosok nem szeretik 48 szellemét. A mostani kormány úgy gondolja, hogy Magyarország csak a felül lévőké.

Ezért önti a pénzt az oligarcháknak és a haveroknak, ezért támogatja csak a tehetősebbeket az intézkedéseivel, miközben a társadalom kétharmadát cserben hagyja.

Ezért hagyja lerohadni az egészségügyet is. Nekik nem számít, milyen állapotok vannak a kórházakban, hiszen vannak európai színvonalú magánklinikák is, amit ők megengedhetnek maguknak. A hétköznapi ember meg pusztulhat, nekik nem számít.

Ha 48 hősei visszatérnének, lenne mit számonkérniük a mai állapotokon.

Mi azért jöttünk ki ebben a hűvös időben is, mert köztársaságiak vagyunk.

És köztársaságinak lenni azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy Magyarország közösség.

Hiszünk abban, hogy mindenki számít.

Ez az ország nem csak a kiváltságosoké. Ez az ország nem csak azoké, akik ha kikapcsolódni vágynak, elugranak Ibizára kokainozni, hanem azoké is, akik hónapról hónapra élnek túl vidéken.

48 üzenete az:  az igazi hazafiak, az igazi patrióták a kiváltságok ellen vannak.

Ezt mondjuk mindenkinek, aki múzeumba akarja zárni a forradalmat.

Petőfi Sándor a forradalom előtti éjjel magányosan gondolkozva, ezt írta otthon a naplójába:

"Micsoda nyomorúság kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papírossal lépni a trón elé hanem karddal. A fejedelmek úgysem adnak soha semmit, azoktól, amit akarunk, el kell venni."