Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.

Azt gondolom, sajnos meg kellett tapasztalni a tehetetlen és telhetetlen poszt-szocialista  pártok és nem különben a jobboldali konzervatív tömbök ámokfutását. (Tanuljunk hibáikból!) Bizakodva figyeltem ezután a fiatal és valódi demokratikus szerveződéseket, ezen belül a 4K! fejlődését. Úgy hiszem a választásokig a 4K! (csak telne már jobban az idő) meghatározó rendszerkritikus erővé válhat.

A 4K!-val először játékos megmozdulásai kapcsán találkoztam. Ekkoriban számomra kreativitást, felszabadultságot és közösséget jelentett. Valami újfajta szórakozást a városban, ingyen.
Amikor elkezdett politikai irányultságában erősödni, ami végül a párttá alakulásban teljesedett ki, tetszett benne a fiatalság, az újdonság, az őszinteség, a határozottság, a magabiztosság, az, hogy alulról építkezik bevonva az alapok lerakásába a hasonlóan gondolkodók közösségét, és érzi, hogy új alapokra kell helyeznünk a Magyar Köztársaságot.

Azért regisztráltam a 4K!-hoz, mert tetszett az alapállása, tetszett, hogy erősen baloldalinak minősítette magát. A találkozókon olyan érzése volt az embernek, hogy nincs veszve semmi, hisz rengeteg okos fiatal volt ott.

A 4K!-ról egy Index cikkben olvastam először az alakuló kongresszus kapcsán. Nagyon megtetszett, hogy a jelenlegi negatív közhangulatban vannak olyan bátor emberek, akik önkéntes aktivistaként tenni akarnak az ország jobb sorsáért és nemcsak beszélnek róla, mint a többi ellenzéki párt.

Azért a 4K!, mert magával ragadott a fiatalos lendülete, a tenni akarás, amelyre ennek az országnak nagy szüksége van. Azért a 4K!, mert nem ismerek még egy olyan politikai formációt, ahol ennyire egyformán lenne lehetősége mindenkinek beleszólni az életbe.

Mert muszáj tartozni valahova, és a bélyeg-, lepkegyűjtők klubja nem vett fel, mivel se bélyegem, se lepkéim.

Magyar fiatal vagyok, a családalapítás kapujában.
Az eszem azt súgja, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkavállalóként becsülettel eltartani egy családot, így menekülni kell külföldre.
A szívem azt mondja, hogy ez az ország a hazám, a magyarok közössége az ahova tartozom, így még ha nehezebb is, de itt kell tudnom érvényesülni.

A teljes politikai cserét, a megszorítások felfüggesztését, a múlttal való szembenézést fontosnak tartom, de nem akarok bűnbakokat. Nagyon örülök, hogy szociáldemokrata párt kívánunk lenni és remélem, ezen belül jut hely a keresztyén szocializmusnak is!

Mert kell egy /hiteles/ csapat