Amikor először megláttam, rákerestem és elolvastam mi is ez az egész ... Éreztem, hogy ez az, ami kell Magyarországnak, mindannyiunknak és mivel hasonló gondolatokra leltem, úgy hiszem nekem is köztük a helyem.

Magyar fiatal vagyok, a családalapítás kapujában.
Az eszem azt súgja, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkavállalóként becsülettel eltartani egy családot, így menekülni kell külföldre.
A szívem azt mondja, hogy ez az ország a hazám, a magyarok közössége az ahova tartozom, így még ha nehezebb is, de itt kell tudnom érvényesülni.

A fő motivációm, hogy mindenképp támogatok minden igazi, a hivatalos baloldaltól eltérő, a hagyományos baloldali elvekhez visszatérő formációt. Ilyen a 4K! is.

Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban. Most, hogy megalakult a párt, továbbra is fokozott figyelemmel hallgatom a róluk szóló híreket és reménykedem, hogy nemcsak a tagtoborzás lesz sikeres, hanem visszatérve az akciózáshoz, azok is segíteni fogják a 4K! ismertségét és elismerését. A programjuk alapján űrbetöltő szerepük van, amit következetes munkával be tudnak tölteni.

Baloldali, és ez már angliai időszakom alatt is bejött nekem, hogy korábbi "baloldaliságomról" ne is beszéljünk,

Elég őrült dolgok járnak néha a fejemben, ennek következménye, hogy a  4. köztársaság és forradalom szóra felkaptam a fejemet még október, november táján, amikor a tüntetések voltak. Már elég régen szerettem volna valamilyen politikához kapcsolódó dologban részt venni, de nem találtam számomra is elfogadható pártot.

Mert ésszerű és racionális válaszokat keres fojtogató társadalmi és gazdasági problémákra, konstruktívan, mindennemű erőszakot elutasítva. A fiatal, lelkes és tájékozott csapata kitűnik a jelenlegi pártok közül, életképes és friss alternatívát nyújt a régi elitet és az erőszakot elutasító többségű, szörnyű szenvedéseken túl lévő magyar társadalom számára.

Sokakkal ellentétben én nem kerestem a helyem. Tudom, az én helyem a baloldalon van. Amikor olvastam a 4K! terveiről , gondolatairól, úgy éreztem (és ez így van ma is) ugyanazon az oldalon állunk.

A demokráciáért, hogy ne kelljen sunyítva élni, újból.

Mert muszáj tartozni valahova, és a bélyeg-, lepkegyűjtők klubja nem vett fel, mivel se bélyegem, se lepkéim.