Mert úgy érzem, mára már nem elég csak hőzöngeni, jól odamondani, eljött a cselekvés ideje, és én is tevékenyen részt akarok venni egy szebb és jobb ország felépítésében

Végre valahára el kell kezdeni megújitani a magyar baloldalt megszabadítva a ráragadt posztkádári lepeltől. Amikor csatlakoztam, úgy éreztem és ma is úgy érzem, hogy a jelenlegi politikai palettán nem található olyan párt, amely ezt a munkát képes lenne elvégezni. Remélem, mi egyikei leszünk azoknak, akik ezt a folyamatot végre elkezdik. Szívósan, következetesen.

Regisztráltam a pártba és részt vettem néhány rendezvényükön: nagyon sok érdekes, izgalmas, tettre kész, intelligens embert ismertem meg, akik a szabadidejükben nagyon sokat dolgoznak azon, hogy a 4K! a 2014-es választáson meghatározó parlamenti erő legyen.
Csak így tovább 4K! 

Mert nem akarok elmenekülni, lógó orral megfutamodni, bármennyire is egyszerűbb megoldás lenne, itt hagyni minden gondot, bajt és mondjuk Németországba költözni és dolgozni. Mert nekem ez a hazám! És ahogy Vörösmarty a Szózatban mondja: „mert itt élned, halnod kell”

Szívem tele várakozással, mert ez az idő és feltételek nagyon alkalmasak erre. Nincs ellenfél abban most, ha valakik a felemelkedést választják és mutatják az utat az embereknek.

Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.

Elég őrült dolgok járnak néha a fejemben, ennek következménye, hogy a  4. köztársaság és forradalom szóra felkaptam a fejemet még október, november táján, amikor a tüntetések voltak. Már elég régen szerettem volna valamilyen politikához kapcsolódó dologban részt venni, de nem találtam számomra is elfogadható pártot.

Baloldali érzelmű ember vagyok, mely mindig is meghatározta viszonyulásomat a baloldali értékekhez. Tapasztalva és munkámban átélve a rendszerváltás időszakát, mely egybeesett a magyar gazdaság csaknem teljes padlóra kerülésével, úgy éreztem nincs helyem egyetlen pártban sem. Döntésemet azóta sem bántam meg, bár tudom, hogy az élet tele van kompromisszumokkal. Azonban nem láttam eddig az elvi tisztaság érvényesülését, elvtelen kompromisszumokat annál inkább. 

Az unokáimért. Nem akarom, hogy egy tankönyvből tanulják Radnótit és Nyírőt.

Sajnos "belülről" látom (költségvetésben dolgozom), hogy jelenleg is csak az ország szakadék szélén táncolása folytatódik. Szeretnék a gyerekeimre egy élhető országot hagyni, ha már anyagiakat nem fogok tudni. Jók, emberiek az elképzelések nekem is tenni kell érte, hogy sikerüljön. Mindenkinek ezt tudom tanácsolni.