Az alsószentmártoni munkanélküli romákért, hogy legyen értelmes munkájuk, és így becsületük, tisztességük.

A 4K!-val először játékos megmozdulásai kapcsán találkoztam. Ekkoriban számomra kreativitást, felszabadultságot és közösséget jelentett. Valami újfajta szórakozást a városban, ingyen.
Amikor elkezdett politikai irányultságában erősödni, ami végül a párttá alakulásban teljesedett ki, tetszett benne a fiatalság, az újdonság, az őszinteség, a határozottság, a magabiztosság, az, hogy alulról építkezik bevonva az alapok lerakásába a hasonlóan gondolkodók közösségét, és érzi, hogy új alapokra kell helyeznünk a Magyar Köztársaságot.

Mikor először találkoztam a 4K!-val még mozgalom volt, mely kitörni akart és a kisembereket emberszámba vette, nem pedig csupán egy szavazatnak. A pártban helyet foglaló emberek személete is arra enged következtetni, hogy igenis tenni akarnak azért, hogy ne csupán addig keljen valaki, míg leadja a voksát, hanem utána is fontos részét képezze annak az egységnek, amely felépíti újra a romokban lévő országot.

Amellett, hogy "nem tetszik neki a rendszer", kínál egy alternatívát és tesz is a megvalósulásáért.

Mert elegem van az észnélküli adópolitikából.

... mert nem vállal a 4K! az elmúlt 22 év disznóságaiban tevékenyen résztvevő pártokkal semmiféle közösséget és új alapokra kívánja helyezni a Köztársaság működését. A közösség, a kor, és a tudás összetétele teszi vonzóvá a pártot, ugyanakkor ügyelve arra a hibalehetőségre, amivel több korábban indult pozitív kezdeményezés dugába dőlt.

Végre valahára el kell kezdeni megújitani a magyar baloldalt megszabadítva a ráragadt posztkádári lepeltől. Amikor csatlakoztam, úgy éreztem és ma is úgy érzem, hogy a jelenlegi politikai palettán nem található olyan párt, amely ezt a munkát képes lenne elvégezni. Remélem, mi egyikei leszünk azoknak, akik ezt a folyamatot végre elkezdik. Szívósan, következetesen.

Magyar fiatal vagyok, a családalapítás kapujában.
Az eszem azt súgja, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkavállalóként becsülettel eltartani egy családot, így menekülni kell külföldre.
A szívem azt mondja, hogy ez az ország a hazám, a magyarok közössége az ahova tartozom, így még ha nehezebb is, de itt kell tudnom érvényesülni.

A Hazámért, ahol mindenkinek lehet egy álma, egy jobb, emberibb, demokratikus világról. Ahol összefogás van, nem széthúzás. Ahol nem uralkodnak felettünk, hanem bennünket szolgálnak.

Apám azt mondta, reméli, a fiának talán már jobb lesz.
Én azt mondom, remélem, a fiamnak jobb lesz.
És bízom benne, hogy az én fiam nem mond semmit, mert neki tényleg jobb lesz, ami talán a 4K!-n is múlhat.