Merkel és a trojka elpusztította azt az álmot, amire az EU épült
Sokkoló, amikor baloldali vezetők hátat fordítanak annak, amit képviseltek, és az általuk addig kritizált programot kezdik megvalósítani. Az ilyen pálfordulás sokakat elbizonytalanít, ezért tisztán kell látni, hogy mi volt a kudarc oka.
A Sziriza vezetőinek kapitulációja a német diktátumok előtt, bármilyen fura is, de azért következett be, mert a végletekig hittek az EU-álomban. Utólag úgy tűnik, a világon szinte mindenki készült a grexitre, Görögország kilépésére az eurozónából, egyetlen erőt leszámítva: a Szirizát.
A Sziriza a grexitet nem a gyakorlati problémák miatt nem fontolta meg, hanem az EU iránti mély ideológiai elkötelezettsége miatt. Őszintén hittek abban, hogy az Unió biztosítja az európai békét, jólétet és a nacionalizmus visszafogását.
Cipraszék azért szenvedtek kudarcot a tárgyalásokon, mert nem volt B-tervük. Kiderült, hogy nem csak semmiféle gyakorlati forgatókönyvük nem volt a pénznemváltás lemenedzselésére, de elvi okokból eleve kizárták ezt a lehetőséget.
Mivel sosem gondolkoztak grexitben, a trojkával való tárgyalásokon lényegében csak könyörögni tudtak az adósságátütemezésért és szociálisan igazságosabb intézkedésekért, de semmilyen ütőkártya nem volt a kezükben. Ezzel szemben Merkel sikeresen hitette el, hogy számára a további megszorítások és a grexit is járható út. Akinek csak egyetlen lehetősége van, az zsarolhatóvá válik.
Cipraszék úgy lázadtak fel a trojka ellen, hogy sosem állt szándékukban végigvinni a konfliktust, ha szükségessé válna. Az eredmény ma egy olyan Görögország, amely minden szempontból rosszabb helyzetben van, mint Ciprasz hatalomra kerülése előtt.
A tanulság ebből nem az, hogy „nem érdemes ugrálni”. A lecke más:
Fellázadni kizárólag akkor érdemes, ha azt végig is merik vinni a logikus végkifejletéig. Egy nem komolyan gondolt lázadás viszont csak rosszabbá teszi a helyzetet.
A mostani mentőcsomag és a megszorítások végül semmit nem oldanak meg, csak néhány évvel ismét kitolják a görög probléma megoldását, amiből továbbra is csak két lehetséges kiút van: az adósság átütemezése és részleges leírása az eurozónán belül, vagy a kilépés.
Ami történt, azonban nem csak Ciprasz, a Sziriza és Görögország katasztrófája, hanem az EU-é is.
Amikor az EU-t létrehozták, azt ígérték, hogy az a népek közti békét, harmóniát és a demokráciát fogja szolgálni.
Cipraszék komolyan vették ezt az álmot, elhitték, hogy a trojka számára is szempont Görögország jövője, és hogy a német vezetők figyelembe fogják venni a görög nép demokratikusan kinyilvánított akaratát.
Görögországot ezzel szemben Merkel úgy kezeli, mintha egy háborúban legyőzött, megszállt, német-protektorátus alá vont ellenséges ország lenne.
Merkel és a trojka elpusztította azt az álmot, amire az EU épült.
