Származásom és a családunk többsége egyszerű munkás ember volt. Kötődéseim, gyökereim a baloldalhoz kötnek. Ezért is érdekelt ez az új kezdeményezés. A 4K! programja, illetve annak megismerése késztetett arra, hogy a gyökeresen új szociáldemokrata típusú párthoz kérjem a felvételemet.

Mert nem akarok elmenekülni, lógó orral megfutamodni, bármennyire is egyszerűbb megoldás lenne, itt hagyni minden gondot, bajt és mondjuk Németországba költözni és dolgozni. Mert nekem ez a hazám! És ahogy Vörösmarty a Szózatban mondja: „mert itt élned, halnod kell”

Elég őrült dolgok járnak néha a fejemben, ennek következménye, hogy a  4. köztársaság és forradalom szóra felkaptam a fejemet még október, november táján, amikor a tüntetések voltak. Már elég régen szerettem volna valamilyen politikához kapcsolódó dologban részt venni, de nem találtam számomra is elfogadható pártot.

A Hazámért, ahol mindenkinek lehet egy álma, egy jobb, emberibb, demokratikus világról. Ahol összefogás van, nem széthúzás. Ahol nem uralkodnak felettünk, hanem bennünket szolgálnak.

Már régóta érlelődött bennem, hogy nem mennek így jól a dolgok, éltem a szocializmusban is van összehasonlítási alapom. A régi rendszer sem volt tökéletes (mint ahogy egyik rendszer sem lehet az), de ez ami most van nonszensz. Mindig szavaztam, de az utolsón nem. Arra a gondolatra jutottam, hogy teljesen friss szellemiségű, új felfogású, szociálisan érzékeny fiatalokra lenne szükség és ekkor láttam meg az interneten a 4K!-t. Talán ők vagy mi leszünk azok akik élhetőbb életet teremtenek/teremtünk. Hát ennyi.

Hátha lesz egy olyan párt amelyikre lehet szavazni.

Mert fiatal/os, értelmes, lendületes, nyitott, tiszta

Engem nem igen foglalkoztatnak azok, akik egy új bal vagy balliberális mozgalmat látnak ebben a pártban mert őket egy tébolyda szelleme táplálja. Én vállalom, hogy tenni akarok azért, hogy az ország felemelkedjen és a benne lévő emberek ne elmenjenek, hanem itthon maradjanak.

A 4K!-ról egy Index cikkben olvastam először az alakuló kongresszus kapcsán. Nagyon megtetszett, hogy a jelenlegi negatív közhangulatban vannak olyan bátor emberek, akik önkéntes aktivistaként tenni akarnak az ország jobb sorsáért és nemcsak beszélnek róla, mint a többi ellenzéki párt.

Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.