Sokakkal ellentétben én nem kerestem a helyem. Tudom, az én helyem a baloldalon van. Amikor olvastam a 4K! terveiről , gondolatairól, úgy éreztem (és ez így van ma is) ugyanazon az oldalon állunk.

Nagy kíváncsisággal vegyes izgalommal követem nyomon a 4K! megalakulását, programját, pályafutását. Végre egy olyan civil mozgalom, ami felismeri hogy ideje cselekedni, és politikai pályára lép, és ezt egy jó kommunikációval értelmes alapprogrammal teszi. Remélem, teret tudnak nyerni a politikai színtéren is, és végig megmaradnak kezdeti alapelveiknél!

Nem az a megoldás, hogy elmenekülünk az országból, hanem az hogy az épeszű, tehetséges, az országért valóban tenni akaró politikus kapjanak lehetőséget az ország vezetésére. Amíg ezen az úton haladnak, addig én biztos, hogy támogatni fogom őket, és erre buzdítok minden jóérzésű, az ország jövőjével kapcsolatban felelősen gondolkodó magyar állampolgárt, és pártot.
Hajrá Magyarország, Hajrá Magyar Köztársaság, Hajrá 4K!

Nekem a köztársaság a fontos. Ha ez létrejön, lesz demokrácia és megfelelő gazdaság, életszínvonal, kultúra, stb. Ebben bízom!

Mert elegem van az észnélküli adópolitikából.

Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.

Engem nem igen foglalkoztatnak azok, akik egy új bal vagy balliberális mozgalmat látnak ebben a pártban mert őket egy tébolyda szelleme táplálja. Én vállalom, hogy tenni akarok azért, hogy az ország felemelkedjen és a benne lévő emberek ne elmenjenek, hanem itthon maradjanak.

Azért a 4K!, mert magával ragadott a fiatalos lendülete, a tenni akarás, amelyre ennek az országnak nagy szüksége van. Azért a 4K!, mert nem ismerek még egy olyan politikai formációt, ahol ennyire egyformán lenne lehetősége mindenkinek beleszólni az életbe.

Mert elegem van a megosztásból.

Magyar fiatal vagyok, a családalapítás kapujában.
Az eszem azt súgja, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkavállalóként becsülettel eltartani egy családot, így menekülni kell külföldre.
A szívem azt mondja, hogy ez az ország a hazám, a magyarok közössége az ahova tartozom, így még ha nehezebb is, de itt kell tudnom érvényesülni.