A Milla emlékére
2011. október 23-án voltam életemben először tüntetni. Önkéntes rendezőként, a sajtóemelvényre vigyázva hallgattam végig a Milla-tüntetésen a beszédeket, és valamiért különös büszkeség töltött el, úgy éreztem, hogy megérte kijönni, és egy jó ügynek lehettem aktív részese. Egy olyan helyen, ahol több, mint százezer ember egyszerre mozdult meg egy, közös célért. Ahol nemcsak a szónokok, de mindenki, akivel vadidegenként beszélgettem, teljesen feldobott, motivált és tettrekész volt. Legyen az idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény, pesti vagy vidéki, vagy bárki. Egy volt a lényeg: mindenki civilként volt kint, és nagyon sokan mutattuk meg: nem tetszik a rendszer.