Kedves Juhász Péter!

A Kendermag Egyesület egykori szóvivőjeként és valódi motorjaként, és az Együtt Párt jelenlegi társelnökeként válaszleveledben azt írtad, hogy csak a marihuánafogyasztás dekriminalizációját támogatod, és két érvet hozol fel a marihuána legalizációja ellen: a magyar társadalom nincs felkészülve a legalizációra, illetve Magyarország még a Kádár-korszakban aláírt egy olyan ENSZ-egyezményt, ami szerint büntetni kell a marihuána fogyasztását.

Valljuk be, mindkét érv elég gyenge lábakon áll, különösen egy egykor a legalizációért küzdő aktivistától.

A "nincs rá felkészülve a társadalom" a mindenkori hatalom demagóg érve a status quo megőrzésére. Hosszú a lista arról, hogy mire nem volt már a magyar társadalom felkészülve az elmúlt száz évben: nem volt felkészülve a nők szavazati jogára, a többpártrendszerre, nem volt felkészülve az egyetemek megnyitására a szegények előtt, a sajtószabadságra, a polgári házasságra, nem volt felkészülve a rockzenére, a férfiak hosszú hajára, az élettársi kapcsolatokra és az internetre.

A sort hosszan folytathatnám, de lássuk be, ez egy gyáva érv. Miből lehet megállapítani, hogy valamire fel van-e készülve a társadalom? Egyet biztosan kijelenthetünk: ma sokkal inkább fel van készülve a társadalom a marihuána legalizációjára, mint 7-8 évvel ezelőtt, amikor bátran kampányoltál érte.

Ha valamiért politikusnak áll valaki, az nem az, hogy a társadalmi valóságot és a közös elvárásokat formálja?

Szintén gyenge érv egy politikustól, hogy Magyarország valamikor a Kádár-korszakban csatlakozott egy olyan nemzetközi egyezményhez, ami üldözendőnek tartja a marihuána fogyasztását.

Ez az ENSZ-egyezmény nem akadályozta meg az USA-t, hogy két államában is legalizálják a marihuánát. Ők azt a joghézagot használták ki, hogy az egyezménynek az USA mint szövetségi állam a tagja, és nem az egyes tagállamok. Nyilván tudod, hogy az ENSZ ennek ellenére felszólította az Egyesült Államokat, hogy szerezzen érvényt az egyezménynek. Ehelyett az Obama-kormány elfogadta Washington és Colorado állam lakosainak döntését. Nyilván azt is tudod, hogy az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervének nem állnak eszközök a rendelkezésére a kormányok megregulázására. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy nemzetközi egyezményből ki is lehet lépni.

Azonban nem a jogászkodás a lényeg. Egy politikusnak nem az a feladata, hogy belenyugodjon generációkkal korábban meghozott rossz egyezségekbe, hanem hogy megváltoztassa őket.

Ha már leveledben a Kendermag Egyesület 2007-es Legalizációs Kátéjából idéztél, hadd idézzük, mi áll benne a dekriminalizációról:
„A drogok feketepiaca fennmarad, a bizonytalan mennyiségből, hatóanyagtartamból fakadó károkkal, a beszerzési és szervezett bűnözéssel és ennek következményeivel. A rendszer következetlen üzenetet fogalmaz meg a társadalom felé a droghasználat mint tevékenység megítélésével kapcsolatban: ez hosszú távon a törvények erejébe és igazságosságába vetett társadalmi bizalomra káros hatással van.”

„A dekriminalizáció, bár jelentős lépést jelent a megoldás felé, csupán felemás, következetlen választ nyújt a problémára, nem szünteti meg azt a forrást, amely a szűnni nem akaró problémák melegágya: az illegális drogpiacot. A legalizáció ellenben az állam ellenőrzése alá vonja a drogjelenséget és kiveszi azt a szervezett bűnözés kezéből.”

2007-ben azt írtátok, hogy öt éven belül legalizációt szeretnétek. Azóta 6 év telt el.

Juhi!

Neked, aki úgy lettél politikus, hogy először legalizációs aktivistaként tettél szert országos ismertségre, óriási a felelősséged.
Ha valaki pusztán azért, mert civil aktivistából öltönyös politikus lett, a legalizációt feladva azt sugallja: komoly ember ilyet nem akarhat, és ez a küzdelem csak valamiféle bohókás civil múlt része, az sajnos többet árt a legalizáció ügyének, mint azok a politikusok, akik eleve támadták azt.

Üdvözlettel:

Borszéki Attila, a Kendermag Egyesület alapító alelnöke
Istvánffy András, a 4K! elnöke

Juhász Péter levele:

Kedves Istvánffy András,

kérlek, engedd meg, hogy mivel ismerjük egymást személyesen, én válaszoljak Bajnai Gordonnak és nekem címzett leveledre, annak tartalmát természetesen előzetesen egyeztetve miniszterelnök úrral.

Leveledben egyrészt ismerteted a 4K! álláspontját a marihuána legalizációjáról, másrészt kérdezed, hogy milyen módon lehet feloldani azt az ellentmondást, hogy az Együtt nyáron elhatárolódott a marihuána legalizációjától, ugyanakkor én, aki jelenleg a párt társelnöke vagyok, korábban civil aktivistaként éppen a legalizációért küzdöttem.

Először is, azt gondolom, hogy a 4K! által alkalmazott eljárás a drogpolitikai koncepció kialakítására a politikai elitizmus hibájába esik, amely ellen egyébként elvi alapon – nagyon helyesen – fellép. Drogpolitikai koncepciót ugyanis nem egy pártnak kell kidolgoznia, hanem azt szakmai szervezetekkel egyeztetve, a szakma mérvadó képviselőinek véleményét figyelembe véve indokolt a nyilvánosság elé tárni. Én ebben a szellemben kértem fel általam tisztel szakértőket egy drogpolitikai koncepció kidolgozására, amelyet az Együtt elnöksége vitaanyagként elfogadott, és ezt követően szakmai véleményezésre küldtem a következő

szervezeteknek:
• Magyar Addiktológiai Társaság (MAT)
http://www.mat.org.hu
• Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége (MADÁSZSZ)
http://www.madaszsz.hu
• Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége (MADRISZ)
http://www.madrisz.hu
• Ártalomcsökkentők Országos Szakmai Egyesülete (ÁSZ)

Nevezett ernyőszervezetek a témával foglalkozó civil és szakmai szervezetek teljes spektrumát lefedik, az ő véleményük ismeretében tervezi az Együtt-PM szövetség rövid határidőn belül publikálni a saját álláspontját.

A nevezett egyeztetésre kiküldött szakmai koncepció elvi alapon tér el az általad javasolttól, és semmiben sem tér el attól, amiért én nyilvánosan küzdöttem. A Kendermag Egyesület saját „Legalizációs Kiskátéjában” ezt írta:

„Az ENSZ nemzetközi drogtilalmi rendszere komoly politikai és jogi akadályokat gördít a legalizáció elé, amely ezáltal szinte lehetetlen országos szinten, csupán nemzetközi összefogással valósítható meg (a dekriminalizációt ellenben a konvenciók lehetővé teszik). A legalizációra tehát még fel kell készíteni a társadalmat, illetve szét kell feszíteni az ENSZ egyezmények által biztosított nemzetközi kereteket. Amíg ez nem valósul meg, addig álláspontunk szerint mindenképpen hasznos legalább a droghasználók széles tömegeinek mentesítése a büntetőjogi üldözés alól: a dekriminalizáció.”

A józan belátás többet ér, mint az, ha úgy próbálunk meg lenyomni egy reformot a társadalom torkán, hogy arra nincs felkészülve. Ezért szerintem itt és most a cél a dekriminlizáció.

Kedves Istvánffy András!

Amint láthatod, nincs semmi ellentmondás a között, amit az Együtt tesz drogpolitika terén, és amit én helyesnek tartok. Szakmai szervezetekkel történő egyeztetést követően a koncepciónk nyilvánosan megismerhető lesz. Az eltérő felfogásokról nyilvános vita is tartható, magam szívesen védem meg azt az álláspontot, hogy a mai magyar társadalomban a dekriminalizációs modell mellett érdemes és helyes küzdeni.

Végül engedd meg, hogy két dolgot javasoljak nektek.
Egyrészt azt gondolom, helyes lenne, ha a saját koncepciótokkal kapcsolatban ti is kikérnétek a szakmai szervezetek véleményét, mert meggyőződésem, hogy nem (illetve messze nem csak) velem van vitátok.
Másrészt nem létezik olyan szakmailag tartható álláspont, hogy a „Fű nem drog”, amit a 4K szlogenként használ. Ahogy nem igaz, hogy aki drogot fogyaszt, az bűnöző, úgy az sem igaz, hogy a fű nem drog. Ha a kriminalizált – főként fiatal - drogfogyasztóknak akartok segíteni, akkor annak szerintem biztos nem az a módja, hogy tarthatatlan állítással kampányoltok.
Javaslom ezért, hogy ezt az irányt vizsgáljátok felül.

Budapest, 2013. november 28.

Barátsággal,

Juhász Péter

Kép innen.