Istvánffy András beszéde a 4K! kampánynyitóján 2013. október 20-án.

Sziasztok!

Két évvel ezelőtt, október 23-án a 4K! képviselőjeként a Milla színpadán álltam és az új köztársaság megalapításáról beszéltem. Idén is hívtak minket Juhász Péterék, hogy a 4K! képviseletében álljak fel ismét arra a színpadra, de ezúttal vissza kellett utasítanunk a felkérést. Ez már nem ugyanaz a színpad.

Sok minden megváltozott az elmúlt két évben.

Két évvel ezelőtt a Milla színpadán optimista voltam. Hittem abban, hogy a régi baloldal szereplői tanultak az óriási bukásukból és nem csak hangoztatják a megújulást, hanem valóban képesek megújulni.

Én hittem abban is, hogy az új civil mozgalmak vezetői őszintén elkötelezettek a korrupt és igazságtalan rendszer felszámolására, és valóban meg akarják újítani Magyarországot.

Két évvel ezelőtt volt okom a reményre. Olyan nagy, új, tényleg alulról szerveződő civil mozgalmak indultak el a köztársaságért és az igazságosságért, amelyekre az elmúlt 20 évben nem volt példa. Ezek a mozgalmak tele voltak új arcokkal, akik nem politizáltak korábban, és jó dolgokat mondtak. És azt hittem, hogy a régi baloldal nem lehet olyan hülye, hogy nem tanul a 2010-es bukásából.

Két évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy valódi megújulás következik, és 2014-ben egy új, igazságos köztársaság születik.

Ma már be kell látnom, hogy naiv voltam.

Most a Milla színpadán annak a kormánynak a tagjai állnak, amely csődbe vitte az országot. Pontosan, személy szerint ugyanazok a politikusok, akiket kétharmaddal küldtek el az emberek.

Az elmúlt két évben kiderült, hogy az új civil mozgalmak vezetői nem gondolták komolyan a megújulást. Ma már a vak is látja, hogy ezek az emberek csak arra használták az alulról jövő civil lelkesedést, rengeteg ember önkéntes munkáját, belerakott energiáját és álmait, hogy a saját maguk számára alkudjanak ki pozíciókat a régi baloldalon.

És amit az ellenzék az elmúlt két évben produkált, az egy komédia.

A régi baloldal semmit nem tanult és sajnos semmit nem felejtett. Két éve más sem megy a baloldalon, mint hatalmi játszmák, egymás fúrása, kicselezése, bedarálása. Nem az országgal, nem az emberekkel, hanem egymással vannak elfoglalva.

Olyan ma már ez a végtelen összefogás-játszma, mint egy sorozat nyolcadik évada. Az első évad még izgalmas volt, de a nyolcadik már dögunalmas. Sajnos még mindig van, aki nézi.

---

Van még bárkinek kétsége azzal kapcsolatban, hogy számukra ez az egész tényleg nem az országról, csak a hatalomról szól?

Két évvel ezelőtt a Milla színpadán tele voltam reményekkel a baloldal megújulásával kapcsolatban. Naiv voltam.

Ez a csalódás végképp rá kell, hogy döbbentsen minket, hogy ezektől a régi pártoktól nem várhatunk semmit.

És ez csak a magyar politikai kaszt egyik fele. A másik fele éppen most van hatalmon és teszi tönkre az országot.

Nem lehetünk naivak. Nem hihetünk ezekben a pártokban. Nem várhatunk semmilyen megújulást azoktól az oligarchapártoktól, amelyek a rendszerváltáskor foglyul ejtették Magyarországot. Nevezzék magukat jobboldalinak vagy baloldalinak, a céljuk ugyanaz: a magyar állam megszállása és a közpénzek ellopása.

Az a helyzet, hogy az egész magyar politikai elit egy vicc.

Ez a politikai kaszt oligarchapártokból áll. Mindegy, hogy konzervatívnak nevezik magukat vagy baloldalinak, mindegy, hogy keresztény-konzervatív vagy szabadelvű értékrendet hirdetnek, mindegy, hogy a nemzetet vagy Európát tűzik a zászlajukra, a céljuk egy és ugyanaz.

És az eredmény is ugyanaz. Nem furcsa, hogy bár a politikai oldalak váltják egymást, a kormányok jönnek-mennek, mégsem változik érdemben semmi ebben az országban?

A rendszerváltás óta a magyar politikai kaszt nem teljesíti a feladatát, nem az ország vezetésével és az emberek életének javításával van elfoglalva.

A magyar politikai elit elárulta az országot.

Ezért menekülnek a fiatalok és a dolgozó emberek külföldre.

Ezek a kivándorlók nem önként mennek. Nem egyszerű döntés hátrahagyni az otthonodat, a családot, a barátaidat. És egy olyan világban dolgozni, ahol elölről, alulról kell kezdened mindent, és ami másodrangú polgárként tekint rád, csak mert kelet-európai vagy.

Nem ők azok, akik feladták ezt az országot, nem ők hagyták cserben Magyarországot. Magyarországot azok hagyták cserben, akiknek vezetniük kellene.

Akik éppen kormányon vannak, folyton azt mondják, hogy húzzuk össze a nadrágszíjat, holnaptól majd jobb lesz. Így nyeletnek le a néppel újabb és újabb megszorításokat.

De ez nem tegnap kezdődött. Nem tegnap óta megy ez a szöveg, hogy „holnap egy kicsit rosszabb lesz, hogy holnapután minden sokkal jobb legyen”. Ez megy lassan 30 éve.

Érdekes módon, miközben a népnek a nadrágszíj összehúzásáról prédikálnak, az ő nadrágszíjukat egyre lazábbra kell ereszteniük, hogy egyáltalán beleférjenek a nadrágjukba. És ez nem csak költői kép. Ez szabad szemmel látható, de ne személyeskedjünk.

Látva, hogy nem állt fel az Orbán-rendszerrel szemben olyan ellenzéki szövetség, ami valódi változást hoz, döntenünk kell.

El kell döntenünk, hogy belenyugszunk ebbe a helyzetbe, abbahagyjuk, amit csinálunk és hazamegyünk, vagy csak azért is kitartunk és csak azért is beleállunk a harcba?

Odafentről azt üzenik, hogy ha nem tagozódunk be valamelyik oligarchapártba, akkor nem számítunk, akkor senkik vagyunk, akkor nem is létezünk.

2014-ben válaszolnunk kell erre.

A jövő év nem csak választási év.

2014 az ötszázadik évfordulója a magyar történelem egyik legnagyobb és legbátrabb lázadásának, a Dózsa-felkelésnek.

500 évvel ezelőtt az országot kezükben tartó és a hétköznapi embereket kizsigerelő nagyurak ellen keltek fel halált megvető bátorsággal a parasztok és a kisnemesek.

Ötszáz évvel később, ma azt kell látnunk, hogy nagyon hasonló a helyzet. Az ország ismét a nagyurak, kiskirályok és oligarchák kezében van. A nép ismét teljes bizonytalanságban, jövő nélkül, kizsákmányolva és kizsigerelve él.

Az ötszázadik évforduló nem történelmi érdekesség. Dózsa szelleme aktuálisabb, mint valaha.

Dózsához akkor leszünk méltók, akkor leszünk Dózsa népe, ha merünk lázadni, ha merünk szakítani a népet kizsigerelő oligarchákkal, és nem adunk nekik újabb és újabb esélyt, hátha megjavultak tegnap óta.

2014-ben a 4K! lesz az egyetlen új párt.

Ez elsőre furcsán hangzik. Úgy tűnik, mintha sok új párt lenne.

Folyamatosan röpködnek az új pártnevek:
Ezek kiváltak abból a parlamenti pártból és új pártot alapítottak.
Azok kiváltak egy másik parlamenti pártból, és ők is pártot alapítottak.
Visszatért egy volt miniszterelnök, aki azt mondta, hogy ő nem alapít pártot, ő csak mozgalmat indít, aztán hopp, egyszercsak abból is párt lett.
Egy volt pénzügyminiszter Brüsszelből tért vissza és alapított magának pártot.
Aztán visszatért egy régi oktatási miniszter is, és ő is alapított magának egy pártot.
A volt házelnök pedig már a második pártját alapítja meg ebben a ciklusban.

De tegyük fel a kérdést: valóban új pártok ezek?
Új pártok azok, amelyek a parlamenti pártok osztódásából jönnek létre? Új pártok azok, amelyeket régi bukott politikusok alapítanak maguknak egyetlen céllal: hogy vissza tudjanak térni a hatalmi játszmába, és valami pozíciót harcoljanak ki maguknak az összefogósdiban?

Ezek új pártok lennének?

Vagy talán több joggal mondhatjuk azt, hogy ez csak a jól ismert régi újracsomagolva?

Új párt az, ami alulról szerveződik. Az számít új pártnak, amit nem régi politikusok hoznak létre, hanem olyan hétköznapi emberek, akik korábban sosem politizáltak.
Egy új pártnak új iránya van. Új célokat, új eszméket képvisel, és nem egy régi politikus visszatérési kísérlete.

A 2014-es választásokon a 4K! lesz az egyetlen új párt.

Ez lesz az egyetlen párt, amit nem támogatnak oligarchák, hanem valóban önerőből, alulról szerveződik. Ez a párt azért jött létre, mert sokan azt mondták, hogy készek összedobni a tudásukat, az idejüket, az energiájukat és a pénzüket azért, hogy egy nap élhetőbb legyen ez az ország.

A 4K! a hétköznapi emberek lázadása.

A kampányunk is pontosan így fog működni.

Mögöttünk nem állnak autópálya-építő cégek, külföldi alapítványok, nagybirtokosok vagy bankárok.

A 4K! sikere teljes egészében azon múlik, hogy mennyi ember lesz elég bátor ahhoz, hogy változást akarjon.

Mi másképp fogunk kampányolni.

Részvételi kampányt hirdetünk meg.

Kinyitjuk a pártot. A kampányhoz bárki csatlakozhat, aki fordulatot akar. Nem kell belépnie a pártba ahhoz, hogy részt vegyen.

Vannak ugyanis sokan, akik számára az előző rendszer miatt még mindig rossz szájízű a párttagság, de a választáskor tenni akarnak valamit az országért. Őket várjuk a kampányba.

Felmerül az ellenvetés, hogy minden párt toboroz ilyenkor aktivistákat. Miben más ez?

A különbség az, hogy mi a bevonást komolyan gondoljuk. Mi nem csak plakátragasztókat keresünk.

Nem csak feladatokat, hanem jogokat is adunk azoknak, akik csatlakoznak a kampányhoz.

Két fontos jogot:

Dönthetnek a 4K! egyéni képviselőjelöltjeiről. Nem csak a párttagok, hanem a kampány résztvevői is szavazhatnak arról, hogy ki induljon a körzetükben.

A másik joguk, hogy beleszólhatnak a készülő választási programba.

A jelöltekbe és a programba való beleszólás azt jelenti, hogy akik csatlakoznak a kampányhoz, valóban alakítani tudják.

Ez teljesen új megközelítés Magyarországon. Olyan döntéseket nyitunk ki, amely döntéseket a pártok mindig megtartanak maguknak.

Azok számára pedig, akik a körülményeik miatt nem tehetik meg, hogy aktívan közénk álljanak, egy nagyon egyszerű üzenetünk van:

Az is tehet valamit a változásért, aki fegyvertelennek érzi magát ezekkel a nagy erőkkel szemben. Egy nagyon egyszerű lépéssel kezdődik a változás:

Ne szavazz a kisebbik rosszra!

Ez az a lépés, amit bárki megtehet, mégis nagy bátorságot igényel.

Óriási lesz a nyomás, hogy ne kockáztass, szavazz csak a kisebbik rosszra.
Zsarolni fognak. Követelőzni fognak.
Ijesztgetni fognak, hogy a fasiszták kezébe kerül az ország, ha nem szavazol a kisebbik rosszra. Ijesztgetni fognak, hogy a kommunisták kezébe kerül az ország.

Lelki nyomás alatt fognak tartani. Úgy fognak kezelni, mintha te lennél a felelős egy újabb Auschwitzért vagy egy újabb Gulágért, ha nem szavazol a meggyőződésed ellenére a kisebbik rosszra.

Ez hazugság.

Csak azért mondják, mert önmaguk mellett már nincsen érvük. Normális ember rájuk már nem szavazna. Ezért az egyetlen, ami maradt, az ellenfél démonizálása.

Azt mondják, aki új pártra szavaz, az kockáztat. Ez így van. Aki a kisebbik rosszra szavaz, az nem kockáztat semmit. Az ugyanis biztosra veheti, hogy minden marad a régiben.

2014-ben lehet a régi politikai osztályból válogatni, és lehet az új pártra szavazni.
2014-ben le is lehet hajtani a fejünket, és fel is lehet lázadni.
2014-ben bele lehet nyugodni a régi, jól ismert, megszokott rosszba, és lehet bátornak lenni és az új irányt választani.

Ez az a döntés, amit mindenkinek egyénileg meg kell hoznia.

Azt tudom, hogy én nem azért csinálom ezt az egészet, hogy belenyugodjak a régibe. Én nem azért csináltam végig az utóbbi két évet, mert a régi baloldal összeomlása után rés nyílt az elit falán, ahol néhány új szereplő be tud slisszolni, ha elfogadja a játékszabályaikat.

Azt őszintén el tudom mondani, hogy a 4K! áttörésekor egy ideig izgalmas volt a szereplés, az ismertség, izgalmas volt kameráknak beszélni, jó volt színpadon állni. De összességében, a személyes életemben nem éri meg ez az egész cirkusz.

Ennek az egésznek csak azért van értelme, mert merünk bátrak lenni, mert merjük akarni az újat, és mert ez nem a mi dilink, hanem az országnak tényleg szüksége van a változásra.

Azt tudom, hogy én ezt az egészet csak addig csinálom, amíg a 4K! valódi fordulatot és valóban új irányt képvisel Magyarország számára.

És abban bízom, hogy mindenki ezért csatlakozik ehhez a kampányhoz. Abban is bízom, csak addig csináljátok, amíg a 4K! nem tér le az útjáról.

És akkor ti lesztek Dózsa népe.