Barátaim!

A mai március 15-én azért gyűltünk össze, mert ismét aktuális lett a sajtószabadság követelése. Abszurd ez a helyzet, hiszen ezen a nemzeti ünnepen többek közt a sajtószabadság kivívását kellene ünnepelnünk.

Az idei március 15-e problémája azonban túlmutat a sajtószabadság kérdésén. Tegnap a kormánypárti frakciók benyújtották az alkotmánytervezetüket az országgyűlésnek. 

Március 15-e a nemzeti önrendelkezésünk ünnepe. 48-ban az emberek azért mentek az utcára, hogy közösen kezükbe vehessék a sorsuk alakítását. Egy olyan politikai közösség volt az álmuk, amibe mindenki beletartozik, ahol evidensek a szabadságjogok, ahol a puszta születés alapján többé senkinek sincs több beleszólása a közügyekbe, mint másnak, és ahol az emberek közösen rendelkezhetnek az országuk sorsa felett. Ezért az álomért harcoltak és áldozták sokan az életüket.

48-ban a fiatalok álltak a forradalom élén. Az én generációmnak, annak a nemzedéknek, ami a 80-as és a 90-es években született, a rendszerváltás után nőtt fel, és amit a társadalomtudósok Y generációnak neveznek, más története van. Mi a márciusi ifjakkal szemben már egy szabad világban nőhettünk fel.

Az előttünk járók, akiktől ezt a szabad világot kaptuk, azt tanították nekünk, hogy a szabadság nem pusztán saját életünk szabad alakítását, hanem közös sorsunkba való beleszólást is jelenti. Az én generációm úgy nőtt fel, hogy március 15-e értékeit evidensnek tekintette.

Közös szabadságunknak, és az országunknak, mint szabad emberek közösségének az alapja az alkotmányunk. Erre épül az együttélésünk minden szabálya. Új alkotmányt írni csak széles társadalmi konszenzussal szabad.

A mai napon egy szűk csoport mégis magának tulajdonítja a jogot, hogy újraírja az alkotmányunkat.

Ma nem azért gyűltünk össze, hogy a kormánypártok alkotmánytervezetének részleteiről vitatkozzunk. Hogy erősíti- e a demokráciát, ha szigorítják a népszavazási feltételeket? Hogy jobban érezzük-e majd magunkat az országunkban, ha mostantól vármegyéknek hívják a megyéinket?

A problémánk sokkal alapvetőbb. Maga az alkotmányozási folyamat a probléma.

A kormánypártok azt állítják, hogy a kétharmados parlamenti többségük bármire felhatalmazza őket. Elfelejtik, hogy a választásokon csak a kormányzásra kaptak felhatalmazást, és nem az összes szabály újraírására.

A kormánypártoknak nem áll szándékában az új alkotmány körül társadalmi konszenzust teremteni. A választási programjukban hallgattak az alkotmányozási tervükről. A társadalmi részvételt letudták egy ikszelgetős kérdőívvel, amely semmire sem kötelezi őket, és olyan általános kérdéseket tartalmaz, amelybe később bármit bele lehet magyarázni.

A kormánypártok nem keresik a konszenzust. Azt mondják, az ellenzéki pártok támogatása nélkül is életbe léptetik az új alaptörvényt. A népszavazástól, hogy az emberek közvetlenül eldönthessék, akarnak-e új alkotmányt, és ha igen, milyet, elzárkóznak.

Ma az a miniszterelnök veti el az alkotmányról való népszavazás lehetőségét, aki egykor ellenzéki politikusként élharcosa volt annak, hogy Magyarország NATO-csatlakozásáról közvetlenül kérdezzék meg az embereket.

Ma ugyanazok mondják, hogy fölösleges a nép döntését kérni egy olyan új alkotmányról, ami megváltoztatja még az országunk nevét is, akik tegnap népszavazást kezdeményeztek egy 300 forintos vizitdíjról.

Amikor az új alkotmánnyal egy szűk csoport nézeteit kényszerítik az egész országra, a kormánypártok elveszik tőlünk a szabadságunkat, hogy politikai közösségként meghatározhassuk a sorsunkat. És pont azok lopják el a szabadságunkat, akik húsz éve még harcoltak érte. Becsaptak minket.

Március 15-én arra is emlékezünk, hogy rövid távon valamennyi forradalmunk elbukott, és a régi rend visszatérése követte őket. Hosszú távon forradalmaink azonban mégis győzedelmeskedtek. A kivívott szabadságot nem lehetett többé elfelejtetni a magyar néppel. Forradalmaink összes követelése megtalálta a maga útját, hogy az első kedvező történelmi helyzetben megvalósuljon.

Ezért március 15-e tanulsága számunkra ma az: egy nép, amely egyszer megkapta az önrendelkezés szabadságát, és különösen egy olyan generáció, amely már eszerint nőtt fel, soha nem felejti el azt. Egy időre el lehet venni tőle, de végleg sosem. Azok, akik ma semmibe veszik Magyarországot, mint politikai közösséget, és önkényesen alkotmányozni kezdenek, olyan bűnt követnek el, amely vissza fog hullani rájuk.

Barátaim!

Vannak pillanatok, amikor azok, akik lent vannak, tehetetlennek érzik magukat, és akik fent vannak, azt hiszik, bármit megtehetnek.

Március 15-e valódi üzenete azonban az, hogy akik fent nem ismerik az alázatot, el fognak bukni, és akik lent vannak, egy nap győzni fognak.

„Habár felül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr.”

Éljen a köztársaság!