A Hazámért, ahol mindenkinek lehet egy álma, egy jobb, emberibb, demokratikus világról. Ahol összefogás van, nem széthúzás. Ahol nem uralkodnak felettünk, hanem bennünket szolgálnak.

Regisztráltam a pártba és részt vettem néhány rendezvényükön: nagyon sok érdekes, izgalmas, tettre kész, intelligens embert ismertem meg, akik a szabadidejükben nagyon sokat dolgoznak azon, hogy a 4K! a 2014-es választáson meghatározó parlamenti erő legyen.
Csak így tovább 4K! 

Azért a 4K!, mert magával ragadott a fiatalos lendülete, a tenni akarás, amelyre ennek az országnak nagy szüksége van. Azért a 4K!, mert nem ismerek még egy olyan politikai formációt, ahol ennyire egyformán lenne lehetősége mindenkinek beleszólni az életbe.

Azért, mert a 4K! ott volt ...

Mert nem akarok elmenekülni, lógó orral megfutamodni, bármennyire is egyszerűbb megoldás lenne, itt hagyni minden gondot, bajt és mondjuk Németországba költözni és dolgozni. Mert nekem ez a hazám! És ahogy Vörösmarty a Szózatban mondja: „mert itt élned, halnod kell”

Baloldali érzelmű ember vagyok, mely mindig is meghatározta viszonyulásomat a baloldali értékekhez. Tapasztalva és munkámban átélve a rendszerváltás időszakát, mely egybeesett a magyar gazdaság csaknem teljes padlóra kerülésével, úgy éreztem nincs helyem egyetlen pártban sem. Döntésemet azóta sem bántam meg, bár tudom, hogy az élet tele van kompromisszumokkal. Azonban nem láttam eddig az elvi tisztaság érvényesülését, elvtelen kompromisszumokat annál inkább. 

Akar valamit, és tenni is képes.

Már régóta érlelődött bennem, hogy nem mennek így jól a dolgok, éltem a szocializmusban is van összehasonlítási alapom. A régi rendszer sem volt tökéletes (mint ahogy egyik rendszer sem lehet az), de ez ami most van nonszensz. Mindig szavaztam, de az utolsón nem. Arra a gondolatra jutottam, hogy teljesen friss szellemiségű, új felfogású, szociálisan érzékeny fiatalokra lenne szükség és ekkor láttam meg az interneten a 4K!-t. Talán ők vagy mi leszünk azok akik élhetőbb életet teremtenek/teremtünk. Hát ennyi.

A 4K! számomra egyet jelent a békés, büszke és sikeres Magyarország jövőjébe vetett hittel.

Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.