Nagy kíváncsisággal vegyes izgalommal követem nyomon a 4K! megalakulását, programját, pályafutását. Végre egy olyan civil mozgalom, ami felismeri hogy ideje cselekedni, és politikai pályára lép, és ezt egy jó kommunikációval értelmes alapprogrammal teszi. Remélem, teret tudnak nyerni a politikai színtéren is, és végig megmaradnak kezdeti alapelveiknél!

A 4K! számomra egyet jelent a békés, büszke és sikeres Magyarország jövőjébe vetett hittel.

A rendszerváltás nem hozta meg azt amit vártam .
Gondoltam, hogy egy új mozgalom, ami még  eddig nem sározódott be, feltudja számolni ezt a mérhetetlen korrupciót ami jelenleg virágzik. A szakértéssel kapcsolja össze a politikát és nem a hatalomra törekvés az elsődleges, hanem az ország és  az itt élő emberek nagy többségének az érdekeit képviseli, nem pedig egy kevés elitre koncentrál.

Régóta tudom, hogy rossz irányba mennek a dolgok, s hiába élénk az érdeklődésem a közéleti dolgok iránt, csak az elégedetlenségig jutottam. A 4K! párttá alakulásának bejelentésekor azt éreztem, hogy mostantól tenni is tudok valamit azért, hogy visszatereljük ezt a gyönyörű országot az igazságos fejlődés útjára.

Azért a 4K!, mert érthető, és elérhető módon képvisel.

Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.

Azért 4K!, mert itt valóban fontos a véleményem. Itt valódi kommunikáció zajlik. Az én véleményem befolyásolja a többiekét, és fordítva. Így tényleg olyan országban élhetnénk, amilyenben mindig is szerettünk volna!

Az alsószentmártoni munkanélküli romákért, hogy legyen értelmes munkájuk, és így becsületük, tisztességük.

Amikor először megláttam, rákerestem és elolvastam mi is ez az egész ... Éreztem, hogy ez az, ami kell Magyarországnak, mindannyiunknak és mivel hasonló gondolatokra leltem, úgy hiszem nekem is köztük a helyem.

Magyar fiatal vagyok, a családalapítás kapujában.
Az eszem azt súgja, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkavállalóként becsülettel eltartani egy családot, így menekülni kell külföldre.
A szívem azt mondja, hogy ez az ország a hazám, a magyarok közössége az ahova tartozom, így még ha nehezebb is, de itt kell tudnom érvényesülni.