Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.

Hátha lesz egy olyan párt amelyikre lehet szavazni.

Magyar fiatal vagyok, a családalapítás kapujában.
Az eszem azt súgja, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkavállalóként becsülettel eltartani egy családot, így menekülni kell külföldre.
A szívem azt mondja, hogy ez az ország a hazám, a magyarok közössége az ahova tartozom, így még ha nehezebb is, de itt kell tudnom érvényesülni.

Régóta tudom, hogy rossz irányba mennek a dolgok, s hiába élénk az érdeklődésem a közéleti dolgok iránt, csak az elégedetlenségig jutottam. A 4K! párttá alakulásának bejelentésekor azt éreztem, hogy mostantól tenni is tudok valamit azért, hogy visszatereljük ezt a gyönyörű országot az igazságos fejlődés útjára.

Azért, mert a 4K! ott volt ...

Olyan politikai erőt keresek, mely magabiztos, becsületes, hisz a közösségben, és van egy életképes jövőképe, ami reményt ad, hogy van kiút a romlásból, ami ebben az országban elburjánzott ...  a 4K!, úgy érzem, ennek pont megfelel.

Az alsószentmártoni munkanélküli romákért, hogy legyen értelmes munkájuk, és így becsületük, tisztességük.

Akar valamit, és tenni is képes.

A rendszerváltás nem hozta meg azt amit vártam .
Gondoltam, hogy egy új mozgalom, ami még  eddig nem sározódott be, feltudja számolni ezt a mérhetetlen korrupciót ami jelenleg virágzik. A szakértéssel kapcsolja össze a politikát és nem a hatalomra törekvés az elsődleges, hanem az ország és  az itt élő emberek nagy többségének az érdekeit képviseli, nem pedig egy kevés elitre koncentrál.

Amellett, hogy "nem tetszik neki a rendszer", kínál egy alternatívát és tesz is a megvalósulásáért.