Mert elegem van a megosztásból.

Eljött a 24. óra, ha két év múlva az érdektelenség és a butaság újra hatalomra segíti valamelyik olyan erőt, amelyik már bizonyította alkalmatlanságát és erkölcstelenségét, akkor az ország behozhatatlan hátrányba kerül és félek hogy akkor már visszafordíthatatlanul.

Mert muszáj tartozni valahova, és a bélyeg-, lepkegyűjtők klubja nem vett fel, mivel se bélyegem, se lepkéim.

Végre valahára el kell kezdeni megújitani a magyar baloldalt megszabadítva a ráragadt posztkádári lepeltől. Amikor csatlakoztam, úgy éreztem és ma is úgy érzem, hogy a jelenlegi politikai palettán nem található olyan párt, amely ezt a munkát képes lenne elvégezni. Remélem, mi egyikei leszünk azoknak, akik ezt a folyamatot végre elkezdik. Szívósan, következetesen.

Mert elegem van az észnélküli adópolitikából.

Amikor a Nyugati téri párnacsatáról hallottam, gondoltam, jópofa srácok. Amikor szellemjárást szerveztek a Sándor palota elé, már jelentkeztem, hogy részt veszek. Amikor október 23-án Istvánffy András beszédet mondott a tüntetésen, egyre jobban figyeltem rájuk. Amikor meghirdették a párttá alakulást, jelentkeztem, hogy segítsek a programalakításban.

Apám azt mondta, reméli, a fiának talán már jobb lesz.
Én azt mondom, remélem, a fiamnak jobb lesz.
És bízom benne, hogy az én fiam nem mond semmit, mert neki tényleg jobb lesz, ami talán a 4K!-n is múlhat.

Azt gondolom, sajnos meg kellett tapasztalni a tehetetlen és telhetetlen poszt-szocialista  pártok és nem különben a jobboldali konzervatív tömbök ámokfutását. (Tanuljunk hibáikból!) Bizakodva figyeltem ezután a fiatal és valódi demokratikus szerveződéseket, ezen belül a 4K! fejlődését. Úgy hiszem a választásokig a 4K! (csak telne már jobban az idő) meghatározó rendszerkritikus erővé válhat.

Azért a 4K!, mert magával ragadott a fiatalos lendülete, a tenni akarás, amelyre ennek az országnak nagy szüksége van. Azért a 4K!, mert nem ismerek még egy olyan politikai formációt, ahol ennyire egyformán lenne lehetősége mindenkinek beleszólni az életbe.

Sajnos "belülről" látom (költségvetésben dolgozom), hogy jelenleg is csak az ország szakadék szélén táncolása folytatódik. Szeretnék a gyerekeimre egy élhető országot hagyni, ha már anyagiakat nem fogok tudni. Jók, emberiek az elképzelések nekem is tenni kell érte, hogy sikerüljön. Mindenkinek ezt tudom tanácsolni.