There is no point in participating in the pseudo-democracy that Viktor Orbán has created in Hungary. Similarly to Russia and Turkey the government has developed an authoritarian system which keeps democratic institutions as decorations while eliminating real democratic competition and the independence of the different branches of power.

In a system like this any opposition party which accepts the one-sided rules only supports the system.

We don’t see how a party could fight for republican goals in Orbán’s system and not legitimize its existence.

In a real democracy the goal of an extra-parliamentary party would be to win mandates in the parliament. However, after considering the situation we concluded that we don’t want to gain representation in the parliament of this system: there is no real purpose in having representatives as the parliament is not a place where we could achieve change and fight effectively for our important social goals. Thus we see no point of participating in the elections.

There are too many parties in this country that only exist on paper. We don’t want to become one of them so we are dissolving the Fourth Republic Party.

This was not an easy decision but one that feels right under the current circumstances.

We still believe in everything 4K! has stood for. We didn’t come to this conclusion because we think that the republican principles are not valid any more, quite the contrary: we believe they are as true as ever. Collaborating with this system would mean renouncing our beliefs.

Therefore we suggest all opposition parties to stop legitimizing the Orbán regime and stop playing the part of a decorative opposition in the parliament.

Nincs értelme tovább statisztálni ahhoz az áldemokráciához, amit Orbán Viktor kialakított Magyarországon. Hasonlóan Oroszországhoz és Törökországhoz, hazánkban olyan autoriter rendszer működik, amely a demokratikus intézményeket díszletként a helyükön hagyta, miközben felszámolta a valódi demokratikus versenyt és a különböző hatalmi ágak függetlenségét.

Ebben a rendszerben egy olyan ellenzéki párt, amely elfogadja az egyoldalú játékszabályokat, csak a rendszert támogatja.

Nem látjuk, hogy a NER-ben pártként valóban lehetne küzdeni a köztársasági célokért, és nem csak a rendszert legitimálni.

Egy valódi demokráciában egy parlamenten kívüli párt célja az lenne, hogy bejusson az országgyűlésbe. Azonban ha számot vetünk a helyzettel, azt látjuk, hogy a NER országgyűlésébe nem is szeretnénk bekerülni, nincs semmilyen különösebb értelme ott lenni, a fontos társadalmi célokért nem lehet a parlamentben hatékonyan küzdeni. Így viszont nincs értelme indulni a választáson.

Csak papíron létező pártból van bőven elég az országban. Mi nem szeretnénk csatlakozni hozzájuk, ezért megszüntetjük a Negyedik Köztársaság Pártot.

Nem egy vidám döntés ez, de ebben a helyzetben ezt látjuk korrekt lépésnek.

Mindabban, amit a 4K! képviselt, továbbra is hiszünk. Nem azért oszlatjuk fel a pártot, mert már nem tartjuk igaznak a köztársasági eszméket, hanem éppen mert igaznak tartjuk őket. Tovább statisztálni ehhez a rendszerhez éppen az eszméink megtagadását jelentené.

Ezért azt javasoljuk a többi ellenzéki pártnak is, hogy hagyják abba Orbán rendszerének legitimálását, és ne játsszák tovább a parlamentben díszellenzék szerepét.

A lemondásunk nem csak technikai jellegű, ami a tisztújítás összehívására szolgál: egyikünk sem kíván elnökségi pozícióért újraindulni.

A 4K! abban az időszakban alakult politikai mozgalommá, majd párttá, amikor a NER kiépülése még csak elkezdődött, és tömegek mozdultak meg és álltak ki ellene. Mint tudjuk, azt a csatát Orbán nyerte: az érdemi politikai ellenállás azóta felmorzsolódott, a NER pedig kiépült. A hatalom centralizálásával eltűnt az ellenzék intézményi háttere, a médiája, és még az egykori oligarchái is megkötötték a maguk különbékéit a rendszerrel.

Mára a parlamenti ellenzéki pártok láthatóan ugyanolyan kényelmesen elhelyezkedtek a rendszerben, mint Putyin Oroszországában az ellenzéki pártok. Nem tűnik úgy, mintha valós ambícióik lennének a Fidesz leváltására. Nincs is nagyon miért ugrálniuk. Expolitikusaik, családtagjaik, vagy a szakértőik sorra kapják a pozícióikat a NER-ben.

Ez a helyzet elsőre akár úgy is hangozhat, mint ami teret nyithat egy parlamenten kívüli pártnak, valójában azonban demoralizálja a potenciálisan aktivizálható embereket is, és az apátiát növeli. Ezt tapasztaljuk a saját szimpatizánsaink és a párttagjaink körében is: kevesen hajlandóak aktívan részt venni és cselekedni.

A rendszerváltás óta létező pártundor pedig tovább ront a helyzeten: bár papíron a pártok lennének a közakarat kialakításának eszközei, az emberek többsége a pártokban való részvételt nem állampolgári aktivitásnak, hanem valamilyen gyűlöletes és gyanús tevékenységnek tekinti. Aki ismeri a belső viszonyokat, tudja, hogy még a legnagyobb ellenzéki párt is elképesztő káderhiánnyal küszködik.

A pártépítés szándékának hiányában maradnak a néhány hónapra felfutó civil tiltakozások, amelyek a kiállás és az összetartozás nagyszerű élményét kínálják. Izgalmas pillanatokat meg némi önbecsülést ad az érzés, hogy az ember kiállt az igazságtalanságok ellen, a NER ellen azonban ezek a megmozdulások mégsem érnek a gyakorlatban semmit sem.

A csapda tökéletes: a NER-t csak egy párt tudja legyőzni, pártot csinálni viszont nem lehet a NER-ben.

A ciklus felénél vagyunk, a következő választás már látótávolságra van. Ha egy szervezet indulni akar a választáson, akkor innentől neki kell állni rendesen tolni a szekeret.

Ez az a pont, amikor mindenkinek el kell döntenie, hogy számára értelmes tevékenység-e a mostani körülmények között a pártpolitika vagy nem.

Mi a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy nincs sok értelme részt venni ebben a komédiában, és komoly képpel eljátszani, hogy ez egy nyílt versenyre épülő, valóban működő többpártrendszer.

Emiatt október 1-jével lemondunk a tisztségünkről.

A kongresszuson szeretnénk, ha arról is szó lenne, hogy magát a pártot fenn kívánjuk-e tartani, és csak akkor tartanánk meg a tisztújítást, ha erre egyértelmű igen a válasz.

Bassa Zoltán
Györki Zsuzsa
Istvánffy András
Nagy András
Völgyesi Krisztián

Sándor Mária a fekete ruhás nővér nem az első, aki egyéni kiállásával tűnt ki az egészségügyben dolgozók közül.

 
16 éve volt. 2000 tavaszán a székesfehérvári Szent György Megyei Kórház vezetése úgy döntött, hogy egy belső átszervezés miatt elköltözteti a kardiológiai osztályt más épületbe. Simon Kornél, a kardiológia főorvosa az átszervezést szakmai okokból kifogásolta. Azt mondta, hogy az átköltözés életeket fog veszélybe sodorni, és a főigazgatói utasítást megtagadta. Ezután a kórház vezetése felfüggesztette Simon Kornélt. Az osztályához tartozó dolgozók szolidaritást vállaltak vele, és éhségsztrájkba léptek. Az ügynek országos visszhangja lett. Végül Simon főorvost fegyelmivel elbocsátották állásából. Jellemző módon az indoklásban az is szerepelt, hogy a főorvos felfüggesztése idején is bejárt dolgozni. Gyógyítani, igen! Micsoda viselkedés ez egy orvostól!
 
Simon Kornél nem sokkal később Siófokon kapott állást a kardiológián. Egykori állását más sem tölthette be, mert úgy, ahogy van megszüntették – az átszervezésre hivatkozva. Az összevont belgyógyászati osztályok ágyszáma pedig 6-tal csökkent. A kardiológia új épületbe költözött. Az MTI beszámolója szerint nem sokkal később meghalt egy szívbeteg, miközben a kardiológia új épületéből a koronáriaőrzőbe szállították. Az új épületben lévő műszerek ugyanis nem tették lehetővé az ellátását, a koronáriaőrző pedig onnan több száz méterre volt. Egy másik napon kétszer kellett újjáéleszteni egy beteget útközben. Még világossabbá vált, hogy miért nem értett egyet Simon Kornél és osztálya a költözéssel. 

Mindenkinek a vérmérsékletére bízom, hogy minek nevezi azokat, akik ezt az átköltöztetést elrendelték.
 
Mindez csak egy helyi ügy volt, egy apró töredék abból a folyamatból, amelynek során nemcsak a központi kormányzat, hanem a kórházigazgatók egy része is az egészségügyi ellátás leépítésén fáradozott. Sajnos sikerrel.
 
De mindig vannak Simon Kornélok, Sándor Máriák és azok, akik őket támogatják a küzdelmükben. Mások ezt szélmalomharcnak tekintik, de bármilyen előrelépést az egészségügyben csak harccal lehet elérni.
 
Senki nem születik forradalmárnak. A legtöbben nem akarunk hősök lenni. De van egy pont, amikor bele kell állni a küzdelembe.
 
Ne feledjétek soha a harcosokat, akik jó ügyért álltak ki egykor és most! Álljatok ki mellettük, küzdjetek velük együtt!

Bassa Zoltán

alelnök

Kedves 50 fölöttiek!

Egy döntés meghozatalakor sokszor nem lehet tudni, hogy mi a jó, és mi a rossz válasz, de aggasztó az a tény, hogy a különböző korosztályok teljesen eltérő arányban, és gyakran más irányba szavaznak. Ez a tény azt jelenti, hogy nem beszélünk eleget a közügyekről!
 
Bár a brit népszavazás adta meg az utolsó lökést, régóta érlelődik bennem egy kérés:
 
Nagy döntések előtt, amely évekre, évtizedekre meghatározzák az életünket, hallgassátok meg gyermekeitek véleményét is! Kérlek Titeket, szánjatok arra időt és türelmet, hogy leültök velünk beszélgetni egy-egy népszavazás, vagy egy választás előtt, hiszen a meghozott döntés mindenkire hatással lesz!
 
Tudom, emlékeztek még arra, amikor minden lépésünkre figyelni kellett, és a Ti dolgotok volt Minket megvédeni, de vegyétek észre, hogy időközben felnőttünk. Már nem vagyunk tinédzserek, és bár sokszor meggondolatlanul beszélünk még, de már Mi is végiggondoljuk, hogy Mi a jó nekünk.
 
Biztos, hogy nem lesz mindig igazunk, hiszen Nálunk sincs a bölcsek köve, de igyekszünk. Viszont, ha rossz döntéseket hozunk, jó eséllyel, már nekünk kell kijavítani, mert Mi is – ugyanúgy, mint Ti – egy jobb világot szándékozunk gyermekeinkre hagyni.
 
Csak annyit szeretnénk, hogy a különböző generációk beszélgessünk egymással, hogy olyan döntést tudjunk meghozni közösen, ami nem érzelmeken, hanem értelmen alapul!
 
A Ti korosztályotok számbeli fölényben van a Velünk szemben, viszont egy-egy döntés sokkal nagyobb hatással van Ránk, akik még az életünk alapjait próbáljuk letenni.
 
Viszont, rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy az – élettapasztalatokra hivatkozva – Ti mindent jobban tudtok, és el sem tudjátok képzelni, hogy felnőtt gyermekeitek már vannak annyira érettek, hogy végig tudják gondolni azt, hogy mi lehet jó nekik a jövőben.

Ez a párbeszéd arra is alkalmas lehet, hogy kevésbé aktív kortársainknak elmondjátok, hogy miért fontos, hogy vállaljuk a véleményünket, hogy foglalkozzunk a közügyekkel, hogy menjünk el szavazni, és nyilvánítsuk ki a véleményünket.
 
Szeretnénk itt maradni az országban! Ezért fontos, hogy tanuljunk a brit népszavazásból!
 
Kérünk Titeket, hogy értsétek meg azt, hogy egy-egy döntés hosszútávú következményeit nekünk – korunkból fakadóan – tovább kell viselnünk, és – rossz döntés esetén – nekünk kell majd korrigálnunk, ami szintén sok időt fog igénybe venni!
 
Most más idők járnak, mint amikor Ti annyi idősek voltatok, mint mi most. Csak a példa kedvéért:
- mi már nem számíthatunk önkormányzati bérlakásokra,
- egy albérlet elviszi keresetünk 2/3-át,
- nehezebb elhelyezkedni (semelyik cég nem kötelezhető arra, hogy felvegyen dolgozni).
- stb.

Viszont sokkal egyszerűbb elmennünk is az országból. És ha úgy érezzük, hogy nem jutunk egyről a kettőre itthon, akkor fogjuk Magunkat, és továbbállunk. De ez nem jó senkinek! Nektek sem és Nekünk sem.
 
Ezért kérünk Titeket, üljünk le néha, és beszélgessünk ezekről a dolgokról. Nem kell meggyőznünk a másikat, csak hallgassuk végig egymást! Higgadtan, türelmesen, sértődéstől mentesen.
 
Tudjuk, hogy megteszitek, hiszen ugyanazt akarjátok, amit Mi – egy jobb országban élni!
 
Köszönjük!
U.I.: Beszéljetek a nagyival is!
 
Völgyesi Krisztián

Sőt: a kormány szétzúzza a cafeteria rendszer több fontos elemét is!

Mostantól csak jóval nagyobb közterhek mellett adható a munkahelyi étkeztetés, a helyi utazásra szolgáló bérlet, az iskolakezdési támogatás, és több más juttatás is. Ezektől is elbúcsúzhat a legtöbb dolgozó. Már aki egyáltalán eddig kapott ezekből valamit is. 

Hiába lenne lehetőség arra, hogy évi 100 ezer forint készpénzt kedvezményes adózással adjanak a dolgozóknak, ez az összeg a helyi bérlet kifizetésére sem elég. És akkor a munkahelyi étkezésről még nem is beszéltünk. Ráadásul az állami szférában dolgozóknak összesen maximum évi 200 ezer forint cafeteria lenne adható, szemben a magáncégeknél dolgozók évi maximum 450 ezer forintjával. Ez durva diszkrimináció.

Sokak számára ez a szerény cafeteria keret is csak álom. A kormány pár éve a csillagokba emelte a cafeteria juttatások közterheit. Sok cég akkor erre úgy válaszolt, hogy megszüntette vagy nagyon lecsökkentette a cafeteria juttatásokat. Később ugyan csökkentek egy kicsit a közterhek, de sajnos a cafeteria a legtöbb helyen nem emelkedett. Idén tavasszal a győri Audi üzem dolgozóinak egyik követelése éppen a cafeteria emelése volt, amelyet példaadó mozgósítással és sztrájkfenyegetéssel el is értek.

A cafeteria csökkentése, megszüntetése azokat a dolgozókat érinti a legsúlyosabban, akiknek amúgy is alacsony a bére.

A 4K! szerint a munkahelyi étkezés és a közlekedést érintő cafeteria juttatásokat helyre kell állítani, és alacsony közterhekkel kell arra ösztönözni a cégvezetőket, hogy megadják ezeket minden dolgozónak. Ott is ahol eddig nem volt cafeteria! Ez lenne a minimum.

De sajnos a kormány nem a dolgozó többség, hanem a milliárdosok érdekeit képviseli.

Úgy tűnik a dolgozó hétköznapi embereknek maguknak kell kiharcolniuk a cafeteria juttatások emelését. A 4K! szolidaritást vállal a dolgozók küzdelmeivel a magasabb bérekért és cafeteria juttatásokért.

Hazánkban a magáncégeknek lehetőségük van társasági adójuk egy részét látvány-csapatsportok támogatására felajánlani.
 
A 4K! szerint az egészségügy nagy hiányt szenved, míg az élsportban az indokoltnál nagyobb pénzek mozognak.
 
Ezért azt javasoljuk, hogy a vállalatok ezt a felajánlást állami fenntartású egészségügyi intézmények javára is megtehessék, hogy azok eszközök beszerzésére fordíthassák a befolyt pénzeket.
 
A felajánlott összegek egy központi alapba kerülnének. Arról, hogy ebből melyik intézmény mennyi támogatást kapjon, egy olyan bizottság döntene, amelyben az egészségügyi szakszervezetek, a szakmai szervezetek és az egészségügyért felelős minisztérium képviselői vennének részt.

A 4K! bojkottot hirdet a letelepedési kvótáról szóló népszavazás ellen. Minden magyar állampolgárnak azt javasoljuk, hogy tartózkodjon a referendumon való részvételtől.

Bár a népszavazás a legdemokratikusabb módja a közös ügyeink eldöntésének, a kormány mégsem élt ezzel az eszközzel a számára kényelmetlen kérdésekben. Idén nem ez az első téma, amely népszavazás tárgyát képezhette volna. A kötelező vasárnapi pihenőnap kérdésében a referendum kihirdetése előtt kutyafuttában törölte el a kormány a kérdéses törvényt, mielőtt az emberek kifejezhették volna véleményüket. Emellett sem a Városliget felújításában, sem az olimpiára való pályázásban nem dönthettek a helyiek. Korábban az új alaptörvényről való népszavazás elől is mereven elzárkózott a Fidesz.

Jogi értelemben is megkérdőjelezhető a több milliárd forintos szavazás szükségessége. A kvótaügyi népszavazás egyértelműen propagandacélokat szolgál, és annyira lehet komolyan venni a feltett kérdést, mint az úgynevezett nemzeti konzultációk irányított álkérdéseit.

Mivel nem valós döntési helyzetről van szó, a felelős magatartás most a figyelemelterelő népszavazástól való távolmaradás.

A 4K! azt javasolja, hogy mindenki szabadon dönthesse el: csak civil szervezeteknek, csak egyházaknak, vagy mindkettőnek adja a személyi jövedelemadója 1+1%-át. 

Jelenleg az adóbevallással egy időben minden adófizető rendelkezhet arról, hogy melyik civil szervezet és egyház kapja a személyi jövedelemadója egy-egy százalékát. Ugyanakkor nem dönthet úgy, hogy mind a két 1%-ot csak civil szervezet vagy csak egyház számára ajánlja fel. 

Ez a szabály életszerűtlen, mivel így a nem vallásos emberek is arra vannak kényszerítve, hogy valamelyik egyház számára ajánlják fel az egyik 1%-ukat. Sokan ilyenkor jobb híján választanak egy olyan felekezetet, amely nem taszító számukra, miközben lenne még olyan civil szervezet, amelyet tiszta szívvel támogatnának.

Ha pedig valaki inkább nem nyilatkozik a másik 1%-ának a sorsáról, akkor az a többi adóval együtt a központi költségvetésbe kerül, ahol könnyen előfordulhat, hogy nem olyan célra fordítják, amire az adózó szeretné.

Azt is lehetővé kell tenni, hogy ha valaki úgy dönt, hogy kizárólag az egyházát szeretné támogatni, és civil szervezetnek nem szeretne juttatni az adójából, legyen lehetősége mindkét százalékot a felekezetének ajánlani fel.

A 4K! ezért javasolja ennek a felesleges korlátozásnak az eltörlését, hogy mindenki a saját meggyőződése szerint választhasson: csak civil szervezeteket, csak egyházakat, vagy mindkettőt támogatja.