D, mint demokrácia
Magyarországon ma a demokrácia pusztán annyit jelent, hogy nincs diktatúra. De hogy érdemben befolyásolni tudnád azt, ami körülötted történik, arról szó nincsen. A mai magyar demokrácia nem jelenti azt, hogy bármi közöd lehetne ahhoz, hogy milyen irányba tartunk.
Azt mondják, a pártok azért vannak, hogy a mi érdekeinket képviseljék. Mi viszont csak egy oligarchikus rendszert látunk, amik húsz évvel ezelőtt bebetonozta magát a hatalomba. A barátaikon és hűbéreseiken kívül nem képviselnek senkit sem. Csak akkor vesznek figyelembe minket, amikor az érzelmeinken keresztül megpróbálnak mozgósítani, hogy támogassuk a játszmáikat.
Azt mondják, hogy a politikusok a mi jólétünkért dolgoznak, de csak azt látjuk, hogy megmérgezik az életünket olyan csatározásokkal, amik kizárólag az ő érdekeiket szolgálják.
Azt mondják, egy kiegyensúlyozott, békés társadalmat akarnak, ehelyett cinikusan nyitva tartják a történelmi sebeket, ahelyett, hogy hagynák begyógyulni.
A harmadik köztársaság úgy néz ki, hogy egy szűk politikusi réteg a választási törvény módosítgatásával bebetonozta magát a hatalomba, és a múlt század traumáira rájátszó, végtelenül destruktív háborút vív egymással, aminek az egyetlen tétje, hogy melyikük tudja leosztani a közpénzeket a klientúrájának.
A demokrácia nem erről szól. Amikor a politikát a hazugág és a bűnözés szinonimájává tették, valamit elloptak tőlünk, ami elidegeníthetetlenül hozzánk tartozik: azt, hogy nem csak egyéni szinten, de kollektív szinten is jogunk van meghatározni az életünk alakulását.
Az a tér, amit a harmadik köztársaság kijelöl a politikai cselekvésre, nem teszi lehetővé a demokratikus döntéshozást, és egy korrupt elit ellenőrzése alá került. A pártok arra lettek volna hivatva, hogy a társadalom különböző rétegeit képviseljék. A meglévő pártok azonban már nem képviselnek senkit, saját magukon kívül. Saját szerepükről megfeledkezett, önjáró monstrumokká váltak, amiket kizárólag a saját hatalmuk fenntartása érdekel.
Vissza kell foglalnunk az országunkat ettől az oligarchiától. Egy olyan rendszerre van szükségünk, ami biztosítja a valódi demokratikus részvételt. Ami visszahívhatóvá teszi a képviselőket, ami a helyi szintű döntéshozatalt valóban az emberek kezébe adja, és ami megakadályozza azt, hogy pártok kirobbanthatatlan pozícióba manőverezzék magukat.
Ahhoz, hogy ezt megtegyük, újra meg kell tanulnunk közösen cselekedni. A közös cselekvés új formáira kell bukkannunk. Mert ez az egyetlen, amitől a politikusok valóban tartanak.
K, mint köztársaságok
A köztársaság az az államforma, ahol minden hatalom a néptől ered, és nincs semmilyen örökölt evilági vagy túlvilági forrása, mint a nemesség, vagy az Istentől eredeztetett uralkodói jog.
Magyarország történetében eddig a köztársaságok különböző formájú diktatúrákat váltottak fel és újabb diktatúrák követték őket.
Az Első magyar Köztársaságot az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával 1918 november 16-án kiáltották ki. A belső és külső feszültségek következtében fél évig se húzta ki, és 1919 március 21-én a kommunista hatalomátvétel és a Tanácsköztársaság kikiáltása vetett neki véget.
A Második Köztársaság a világháború után, 1946 január 31-án jött létre, felváltva a király nélküli királyságot. Ezt a köztársaságot is a kommunisták döntötték meg. Formálisan az 1949-es alkotmány módosította az államformát Népköztársasággá.
A Harmadik Köztársaságot 1989 október 23-án kiáltották ki, elismerve, hogy a korábbi rendszer a neve ellenére diktatúra volt. Kikiáltásával az egyéni szabadság biztosítása mellett valódi önrendelkezést és valódi demokráciát ígértek.
Diktatúra, köztársaság, diktatúra, köztársaság, diktatúra, köztársaság volt számunkra a huszadik század ritmusa.
Nem szükségszerű azonban, hogy egy köztársaság egy diktatúrát váltson fel; felválthat egy másik köztársaságot is. Így kiáltották ki Franciaországban az ötödik köztársaságot 1958-ban, amikor a negyedik köztársaságuk intézményrendszere működésképtelenné és hiteltelenné vált.
Meg vagyunk róla győződve, hogy a magyar Harmadik Köztársaságot a rendszer egyre mélyülő válsága, valós támogatottságának hiánya és demokráciájának hiteltelensége miatt már nem lehet sokáig fenntartani. Abban is biztosak vagyunk, hogy ebből a válságból a kiutat nem egy újabb diktatúra, a királyság visszaállítása, vagy a Szent Korona tan bevezetése, hanem az újrakezdés, a valódi önrendelkezést biztosító és valóban az ország érdekeit szolgáló rendszer létrehozása, a Negyedik Köztársaság megalapítása jelenti.
P, mint politika
(Részletek a Days of War, Nights of Love-ból)
Nézz szembe vele! A politikád unalmas, mint a szar!
Tudod, hogy igaz. Máskülönben miért rezzen mindenki össze, amikor kimondod ezt a szót?
Az igazság az, hogy a politikád unalmas számukra, mert lényegtelen. Tudják, hogy az elavult tüntetési formáid – a felvonulásaid, a kézben tartható transzparenseid és gyűléseid – már erőtlenek ahhoz, hogy valódi változást hozzanak, mert a status quo kiszámítható részeivé váltak. Tudják, hogy a belharcod, a frakciókra bomló csoportjaid és a múló eszmékről való végtelen vitáid sosem változtatják meg azt a világot, amit õk nap mint nap tapasztalnak. Tudják, hogy nekik nem számít, ki ül az irodában, milyen törvények vannak a könyvekben, az értelmiségiek milyen „izmusok” égisze alatt menetelnek, az életükkel ugyanannyira lesznek megelégedve. Õk – mi – tudják (tudjuk), hogy az unalmunk a bizonyíték arra, hogy ez a „politika” nem kulcs egy igazi változáshoz. Az életünk így is épp elég unalmas!
És ezt te is tudod. Közületek ki mindenkinek felelősség a politika? Valami, amiben részt vesztek, csak azért, mert úgy érzitek, részt kell vennetek benne, miközben a szívetek legmélyén van millió más dolog, amit szívesebben csinálnátok? Az önkéntes munkád: ez a kedvenc időtöltésed, vagy csak kötelezettségtudatból csinálod? Mit gondolsz, miért olyan nehéz másokat is arra motiválni, hogy õk is önként ezt tegyék? Vágytál már titkon arra, hogy megszabadulj a politikai „felelősségeid” pangásától és unalmától?
Nem csoda, hogy senki sem csatlakozott hozzád politikai erőfeszítéseidben. Talán azt mondod magadnak, hogy ez egy nehéz, hálátlan munka, de valakinek el kell végeznie. A válasz pedig NEM.
Valójában rossz szolgálatot teszel mindegyikőnknek a fárasztó és unalmas politikáddal. Mivel nincs fontosabb dolog, mint a politika. NEM az amerikai„demokrácia” és törvények politikája, hogy kit választanak meg, hogy ugyanazokat az adókat aláírja és ugyanazt a rendszert fönntartsa, hanem a mindennapi életünk politikája.
Ha elválasztod a politikát a nők és férfiak közvetlen, mindennapi tapasztalataitól, teljesen érdektelenné válik. Valójában a jómódú, tehetős értelmiségiek kisajátított területévé válik, akik izgathatják magukat az ilyen sivár, elméleti dolgokkal. Ha elkezdesz politikával foglalkozni kötelességtudatból, és a politikai cselekvést üres felelősséggé teszed ahelyett, hogy izgalmas játékká tennéd, amit önmagáért éri meg játszani, elijeszted az embereket, akik élete már így is épp elég unalmas, nemhogy megint valami unalmasba fognának bele. Ha a politikát élettelen, élvezhetetlen valamivé teszed, egyfajta borzalmas felelősséggé, teherré válik az embereknek, ahelyett hogy leemelné róluk a terhet. És így tönkreteszed a politika eszméjét azok számára, akiknek a legfontosabb lenne. Mert mindenkinek érdeke, hogy átgondolja az életét, hogy megkérdezze magától, mit akar az élettől és hogyan érheti azt el. De a politikát valamiféle nyomorúságos, öncélú, értelmetlen középosztálybeli játéknak láttatod számukra, egy olyan játéknak, melynek nincs semmilyen jelentősége abban az életben, melyet ők élnek.
Minek kéne politikainak lennie? Annak, hogy élvezzük-e azt, amit meg kell tennünk azért, hogy hajlékunk legyen és együnk. Hogy a mindennapi kapcsolataink a barátainkkal, szomszédainkkal, és munkatársainkkal kielégítőek-e. Hogy megvan-e a lehetőségünk arra, hogy minden nap úgy éljünk, ahogyan szeretnénk. És a politikának nem csupán ezeknek a kérdéseknek a megvitatásából kell állnia, hanem a közvetlen cselekvésből, hogy jobbá tegyük életünket a jelenben. És úgy kell cselekedni, hogy az önmagában szórakoztató, izgalmas és örömmel teli legyen – mert az a politikai akció, amelyik unalmas, fárasztó, és nyomasztó, csak fönntartja az unalmat, fáradtságot és a nyomasztó érzést az életünkben. Fölösleges olyan dolgokról vitatkozni, melyek lényegtelenné válnak, ha másnap munkába kell mennünk. Fölöslegesek a szertartásszerű tüntetések, melyeket a hatóságok is tudják, hogyan kezeljenek; fölöslegesek a tüntetések, melyek nem tűnnek izgatónak szombat délutáni időtöltés gyanánt a potenciális társaknak – vagyis, ezek nem vezetnek sehová. Soha többé nem kell „feláldoznunk magunkat az ügyért”. Mert mi magunk, boldogságunk, a társaink élete kell hogy legyen az ügy!
Ha a politikát relevánssá, és izgalmassá tesszük, a többiek is csatlakozni fognak. De egy száraz, pusztán elméleti és/vagy „rituális” politikából semmi értékes nem következhet. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell érdeklődést mutatnunk az emberek, állatok jólétéért, vagy a gazdasági rendszerek iránt, amelyekkel nem biztos, hogy nap mint nap találkozunk. De a politikánk alapjának konkrétnak kell lennie: közvetlennek kell lennie, nyilvánvalónak kell lennie mindenki számára, miért éri meg az erőfeszítést, önmagában örömnek kell lennie.
Talán itt az ideje, hogy új szót találjunk a „politikára”, miután szitokszóvá tetted a régit. Mert senkinek sem kéne, hogy elmenjen a kedve tőle, amikor arról beszélünk, hogy cselekedjünk közösen és tegyük jobbá az életünket.
És most felvázoljuk a követeléseinket, melyeknek minél előbb meg kell valósulnia – mert örökké nem élünk ugye?
1. A politikát mindennapi életünkben újra relevánssá kell tennünk. Minél távolabbi a politikai elgondolásaink tárgya, annál kevesebbet fog számunkra jelenteni, annál kevésbé tűnik valósnak és sürgősnek számunkra, és annál fárasztóbb lesz.
2. Minden politikai cselekvésnek önmagában örömmel telinek és izgalmasnak kell lennie. Nem tudsz a sivárságból még több sivárság segítségével elmenekülni.
3. Ahhoz, hogy az első két lépést meg tudjuk tenni, teljesen új politikai megközelítésekre és módszerekre van szükségünk. A régiek elavultak, idejemúltak. Talán SOSEM voltak jók, és ezért olyan a világunk, amilyen most.
Belépés
Hírlevél feliratkozás
Ha szeretnél értesítést kapni a további akcióinkról, akkor itt adhatod meg az e-mail címedet:
5